valahol európában

Kicsit elkéstem ezzel a bejegyzéssel, de azért leírom.

Egy májusi hétvégén meglátogattuk Lackót Írországban. Pénteken reggel indultunk volna, de sajnos az izlandi hamufelhő megakadályozta a repülőgép felszállását, így csak szombat reggel tudtunk csak indulni. Lackó már várt minket a Kerry reptéren. Úgy tűnik az ír levegő jót tesz neki, megnőtt a szakálla s szeplők is nőttek az arcán. 

Fermoyban lakik egy farmon. A farmhoz tartozik egy hatalmas ház, legelők s egy őspark is. S ne feledkezzünk meg Lackó két kedves barátjáról Ginóról az öszvérről és a lóról, kinek nem tudom a nevét:)). Gyönyörű hely, irigykedtünk nagyon. Vasárnap reggel sétáltunk egyet a farmon. Lacó megmutatta hol szokott horgászni, ugyanis a farm végében folyik egy folyó, ahol pisztrángozni szokott.

A farm szomszédságában lakik Michael Flatley az ír néptáncos. Valamit biztos jól csinál, mert hatalmas kastélyban lakik, ami persze egy nagy kőfallal van körbevéve. Majd elmentünk Fermoyt megnézni és piknikeztünk a tengerparton. Közben megnéztünk egy kastélyt is. Itt a környező városok nem nagy kiterjedésűek s kis létszámú a lakosság is. A házak színesek, kék, sárga, piros színben virítanak.

Rövid volt sajnos, de nagyon jól éreztük magunkat.

Köszi Lackó! (Bori azóta is emlegeti Linda putyát.)

  Mikivel s Augusztával töltöttük az idei Húsvétot Korzikán. Szuper volt! 5 nap túrázás a hegyekben, hátizsákkal s Borival a hátunkon. Tamás vitte a nagyobb súlyt (élelmet, ruhákat s hálózsákokat), nekem a kisebbik súly jutott Bori s a pelenkái, persze azért az én csomagom is volt 15kg. 

Savonából indult a kompunk Bastiába. Este indult a komp s reggel fél 8ra értünk Korzika szigetére. Sajnos a kompon kabint már nem kaptunk, így a folyóson a szőnyegen kellett aludnunk. Én nem igen éreztem jól magam, egész úton kavargott a gyomrom a nagy hullámzások miatt. Már alig vártam, hogy reggel legyen. Megnéztük Bastiát, kis kikötöváros, tele sok térrel, kávézóval s régi házakkal. Városnézés után elindultunk Concába ahonann túránk indult.

Korzika „egy tengerből kiemelkedő hegy”, ahol hegycsúcsok, sziklaszirtek, hegyi tavak és tágas fennsíkok váltakoznak. A mediterrán térség legtöbb heggyel rendelkező, legzöldebb és legüdébb szigete. Túránknak részét képezte a GR20 nevű útvonal "Grande Randonnée 20", mely 200 km hosszan szeli át korzikát északról délre. 10000 méteren kerszetül  hidalja át a térséget és települések melletti érintetlen területen kanyarog. Az út legnagyobb része Korzika nemzeti parkjának területére esik. A táj szépsége teljesen magával ragadott minket, hiába volt eső s hóvihar.

Conca faluból indult első napi túránk, mely eredetileg 6-8 óra lett volna, de mivel az időjárás ellenünk beszélt s csomagjaink is nagyon nehezek voltak a 8 órás túrából 12 lett, s éjjel 11re érkeztünk meg a Paliri menedékházhoz. Én úgy gondoltam nem tudok tovább menni, mivel nagyon nehéz nap állt mögöttünk, így úgy döntöttünk egy napot itt maradunk pihenni, csodálni a tájat. Persze nem csak az én fáradtságom miatt maradtunk, hisz a többiek is elfáradtak, hanem ruháink nagy része elázott s meg kellett száritani. Másnap gyönyörű napunk volt. Bori is élvezte, tobozokat szedett, hangyákat kergetett, s ahova lehetett felmászott.

Másnap délelött folytattuk túránkat, Bavella nevű faluba mentünk, ahova egy hágon kerszetül vezetett az út. Az út nem volt könnyű, viszont az időjárás nagyon szép volt. Kisebb , nagyobb pihenőkkel teljesitettük ezt a napot is. A hágó tetejéről lehetett látni Szardinia szigetét s megérte felmászni a csodálatos látványért.

Itt egy turistaszállóban aludtunk, ahol meg tudtunk fürdeni s ettünk finom korzikai vacsorát.

Következő állomásunk Refuge d'Asinau(1530m). Talán ezen a napon volt a legszebb idő. Sütött a nap s a szél sem fújt. A túra eleje s vége volt nagyon nehéz. Az elején nem igen volt kiataposott ösvény, sziklás terepen kellett kilométereket gyalogolni. Mivel én vittem Borit, így sokkal lassabban haladtunk, mert próbáltam minél óvatosabban menni, nehogy mellé lépjek a szikláknak. Turánk közben sokszor megálltunk pihenni, enni. Az utolsó kilométer elött át kellett gázolnunk egy nagy sodrású patakon s 250 m szintet felfele megtenni. Nagyon vártam már, hogy megérkezzünk. 10 óra gyaloglás után ismét célba értünk. Sajnos itt a házban nem volt kályha, igy nem tudtunk fűteni, igy kajálás után mindenki bebujt a hálózsákjába s aludtunk.

Másnap nagy hóviharra ébredtünk. El kellett indulni, mert nem tudhattuk mikor hagyja abba a havazást. Lejjebb már csak az eső esett. Quenza faluba mentünk, túránk utolsó állomására. Talán ez a nap volt a legkönnyebb mert csak lefele kellett menni s szintben. Kétszer kellett gázlón átmennünk ami nehezitette a dolgunkat. Megérkezve a faluba beültünk egy kávézóbas. Innen egy taxi vitt minket a kiindulási helyünkre, ahol az autónkat hagytuk.

Korzika állatvilága muflonokból, gyikokból s madarakból áll. Sajnos muflont nem láttunk csak elboklászott tehenekkel s disznókkal találkoztunk.

Nagyon szép s lenyűgöző tájakon mentünk kerszetül. Igaz az GR20 útvonal kis részét tettük csak meg, de ez is elegendő volt, hogy egy kis ízelítőt kapjunk a következő korzikai látogatásunkhoz.

Bori is nagyon sokat fejlődik minden egyes utazása során. Új szavakat tanul s a különböző új ingerek is jó hatással vannak rá, annak ellenére, hogy esett az eső s hóviharban utazott a hátunkon, s hogy néha ő is elfáradt.

Novemberben voltunk egy hónapot Tenerifén, Puerto de la Cruzban. Tamás spanyol nyelvtanfolyamon vett részt s mi Borival nyaraltunk. Béreltünk egy hatalmas lakást a tengerparttól kb. 500m-re, s a nyelviskola is a tengerparti sétányon volt. A lakás nagyon szuper volt csak kicsit zajos. Két kocsma is volt a ház alatt. A luxemburgi nyugihoz képest iszonyú zaj volt, kellett egy hét mire megszoktuk. A péntek s a szombat esték voltak kifejezetten hangosak. A szomszéd parkban díszkakasok laktak s azok meg hajnal 3kor kezdtek el kukorékolni rettenetes éles hangon, amikor éppen már mély álomba zuhantunk. Lehetett kapni a boltokban csúzlit, amit nem tudunk miért árultak s azon gondolkodtam veszünk egyet s kilőjük a kakast. A konyha ablak épp a parkra nézett s egyik reggel azt látom, hogy legalább 30 db kakas rohangászik fel s le, s akkor rájöttem a terv nem jó. Így együtt éltünk egy hónapot a zajjal, a kakasokkal s az alattunk lévő finn kocsma vendégeivel.
Tenerife közigazgatásilag Spanyolországhoz tartozik, földrajzilag viszont Afrikához. A sziget vulkánikus eredetű, északi része zöldebb míg déli része kopárabb. Tenerife legmagasabb csúcsa a Pico del Teide 3718 méter magas, amit mi is megmásztunk Borival együtt. 3500m-re felvonóval lehet felmenni s az utolsó kétszáz métert gyalogosan, amihez engedély szükséges. Lehetett érezni a magasságot s az oxigénben szegény levegőt, jó lassan tettük meg azt a kétszáz métert, főleg nekem hányingerem volt. Bori egész jól bírta lefelé saját lábán jött le a felvonóig. Nagyon szép a Las Canadas del Teide Nemzeti Park, mely holdbéli tájáról híres. Állítólag itt forgatták a majmok bolygólya egyik jelenetét. A szigetet eredetileg a misztikus guanches nép lakta. Senki sem tudja, hogy vajon honnan származnak, vagy milyen volt a kultúrájuk.

Tamás órái reggel kilenctől kezdődtek s délután kettő s három között fejeződtek be. Közte voltak szünetek s a hosszabbik szünetekben elmentünk meglátogatni Borival s ittunk közösen egy kv-t.
Délutánonként strandoltunk a város s a város melletti strandokon. A víz hőmérséklete az áramlások miatt egész évben 20-24 fok között van. Úszni nem nagyon tudtunk a nagy hullámzások miatt, de azért így is élvezetes volt. Bori is nagyon élvezte. A part homokos volt, vulkanikus eredetű fekete homok, mindig úgy néztünk ki mintha mákosak lennénk.
Tőlünk kb. 40 perc autókázásra volt egy fehérhomokos pálmafás part is, amit a Szaharából vittek oda, s itt úszni is lehetett, mert volt egy nagy hullámtörő gát s nem volt semmiféle hullámzás.
Megnéztük a hozzánk közeli városokat is , így pl. La Orotavát , La Lagunát, Santa Cruzt.
Egyik hétvégén elmentük Mascába. Ez egy nagyon híres kis falu a hegyek között, régen a kalózok búvóhelye volt, mert nehéz volt megközelíteni. Masca faluból egy kb. 3 órás nehéz túra vissza le a tengerhez. A kanyonban néhol sziklákon, patakon is át kellet gázolni. Igen nehéz s élvezetes túra volt. Azok a hatalmas sziklafalak hihetetlen élményt nyújtottak. Visszafele hajóval mentünk, s hajónk a Los Gigantes hatalmas sziklafalai előtt ment el.
Következő hétvégén La Gomera szigetére utaztunk el. Gomera sziget sokkal zöldebb, mint Tenerife. Nagyon híres a Garajonay nemzeti park, mely a világörökség része, amelyben a világ legnagyobb babérerdejét megtalálhatjuk. Mi is tettünk itt egy nagyobb kirándulást. A babérerdőben sétálva olyan érzés volt, mintha egy tündérmesébe léptünk volna. Alíz csodaországban című mese jutott eszembe róla, csak itt nem ugráltak nyulak körülöttünk. A nyulakról jut eszembe, hogy nagyon népszerű a nyúlvadászat a szigeteken. A nyúl befogására kanári fajta kutyákat használnak, agár s dog keverékhez hasonlítanak.
Kolombusz is erről a szigetről indult felfedező útjára.

Meg kell még említenem a hires kanári ételeket. A spanyol élet egyik hozzátartozója a tapas, kisebb falatkák, amit sör s bor mellé esznek az emberek. Egyik ízletes élelmiszerük a gofio, ami pörkölt búza s kukorica keveréke. Eszik magában, tejjel s banánnal összekevereve vagy liszt helyett használják. Bori s Tamás nagyon szeretik, hoztunk is haza egy-két csomagot. Ételek mellé adják a mojo-t. Ez egy szósz, ami paprikából készül s van piros s zöld változata. Igen ízletes, főtt krumplival eszik, amit nagyon sós vizben megfőznek s utána a sűtöbe teszik, hogy a héja megráncosodjon.
Röviden ennyi a tenerifei utazásunk. Szerettük nagyon s még biztos visszamegyünk.

Olá....

 Képek itt vannak , www.dropshots.com/storr

 Azt hiszem, most igazán le vagyok maradva. Szóval Bori egyre nagyobb kislány. Már betöltötte az egy évet, s hétfőn 18 hónapos lesz. Lassan egyedül fog járni, egyelőre még fogjuk a kezét, de már csak az egyiket, s úgy lépeget. Nagyon ügyes. Vettünk neki egy kis biciklit, amire nagyon ügyesen egyedül felül s leszáll róla. Most még csak hátrafele halad, s megsértődik a biciklire, ha nem megy tovább (mert épp egy fallal ütközött). Szerdán voltunk vele egy bölcsődét megnézni, mert jövö szeptembertől bölcsibe szeretnénk adni. Nagyon kedves volt a bölcsődevezető-hölgy, körbevezetett az egész épületben. Mikor odaértünk a Borival körülbelül egykorú gyerekek csoportjához, Borit otthagytuk míg mi beszélgettünk az óvónénivel. Mire visszaértünk, Bori már a csúszda tetején ücsörgött s egyáltalán nem zavarta, hogy mi nem vagyunk ott vele. A dada, aki ott volt a gyerekekkel megjegyezte hogy nagyon okos kislány. Persze nagyon jól esett a dícséret.

Beszélni még nem beszél, de szinte mindent megért s megértet velünk. Leginkább a repülő, a bimbam, a kutya, tehén, cica, hápháp, lámpa, papa, mama szavakat mondja vagy ezekhez hasonlókat.

Október 20-án megmásztam a Mt Blanc-t.

Itt van róla videó:

https://www.youtube.com/watch?v=PwszIFbPUDU

 Már nagyon rég írtam, ezért gondoltam folytatom. Lassan kialakul a napi rutinunk Borival. Igaz, nappal még 3 óránként eszik s néha éjszaka is, de ma pl. átaludta az éjszakát éjféltől reggel 8-ig. Már nagyon élénk, figyel, gügyög, az első szó amit kimondott aku-aku s ezt ismételgeti ha jó kedve van. Nagyon szereti ha a kezünkbe kapaszkodhat s felhúzhatja magát. Nagy mosollyal jutalmaz meg minket minden egyes felhúzás alkalmával. Sajnos a szoptatás nem megy, így cumisüvegből kap anyatejet.

Átköltözünk egy másik lakásba, ami tágasabb, fényesebb s van kertje is. A hétvégén már ott fogunk aludni, remélem ott is jól fogjuk magunkat érezni. A várostól ez sincs messzebb, sőt talán bemenni a városba gyorsabb, mert nincsenek lámpák útközben. Szóval  szívesen látunk bárkit nálunk, mert most már kényelmesebben elférünk.

http://www.dropshots.com/storr, képek itt vannak Borirol..

hazaértünk Luxemburgba. 

itt van néhány fénykép az adriai vitorlázásunkról:

http://www.dropshots.com/storr

nagyon jó időnk volt, és egyszer majdnem elhagytuk az árbócunkat, de megúsztuk.

sibenik-palmizana-hvar-vis-maslinica-sibenik-zadar-sibenik volt az útvonalunk.

legjobban vis és maslinica tetszett.

214 km, 4000+ szint 

utána világosban

további sporik: monsieur jalabert et monsieur hinault (háttal feketében)

http://www.lacharlygaul.lu/index.htm

elvileg a velo.hu-n lesz majd róla élménybeszámoló is

íme Réka döntős fotója (fotozz.hu), ami tavaly készült az echternachi triatlonversenyen

sikerült feltenni néhány skóciai fotót ide:

http://www.dropshots.com/storr#

a héten kirándultunk szerte skóciában. a legjobb az orkney szigetek és a skye sziget volt. láttunk egy csomó birkát és fókát is! voltunk a hegylakó kastélyában. ma és holnap pisztrángra horgászunk.

vége lett a versenynek. 6 nap futás elég fárasztó volt:  http://www.scottish6days.com/2007/2007index.htm

a táj nagyon szép, sok erdő és mocsár, gyakran esik az eső, a skótok is elég furcsák, sokan ténylge szoknyában járnak. a dudájuk hangja bosszantó. eddig nem nagyon mászkáltunk, csak a versenyekre, de még egy hétig itt leszünk.. holnap megyünk fókanéző túrára, aztán meg az orkney szigetekre. 

fotók majd később: lesznek rajtuk delfinek, erdők, hegyek, tájfutók, patakok

http://www.frso.be/course-results.php?id=229

13 fok, szakadó eső, egy első (gabi), egy második (orsi), egy ötödik (t) és egy hetedik (ré) helyezés.

itt vannak részidők is: http://www.frso.be/course_results_2.php?id=298

Végre sikerült rájönni, hogy is müködik ez az egész "Blogozás"..

most miután megnéztük Brian életét....