Augusztus 3-án indultunk délután Luxemburgból. A kompunk 6 órakor indult Dunkerque-ből Doverbe.Utunkat Cambridge felé vettünk, mert ott volt az első állomás, ahol aludtunk, a szállásadónk Peti volt.
Kicsit furcsa volt Tamásnak az első fél órában a másik oldalon vezetni de aztán egész gyorsan belejött. Peti vacsorával készült, majd beültünk egy pubba.
Másnap 9 óra körül indultunk tovább, még hátravolt 850 km Aviemore-ig.
Az úton semmi különös nem történt s este 7-8 között megérkeztünk a szállásra. Addigra a többiek már mind ott voltak s finom vacsorával vártak minket. A többiek, értem ez alatt aput, anyut, Henikét, Ferit, Ákost, Lackót, Ivettet, Tomi papáját s egy barát házaspárt.
A szállás nagyon szép házban volt, egy folyó partján. Alul volt egy nagy nappali ebédlővel, konyhával s lenti részen még volt két hálószoba s a többi az emeleten.
Vasárnap megkezdődött a versenyzés. Sajnos az eső esett. Mindenki izgult egy kicsit ha még nem is beszélt róla. Versenypálya vizes, mocsaras, mohás, kis aljnövényzettel. Hozzá kellett szokni, hogy merj futni a mocsaras területeken is. Azután ez így ment 3 napig s a negyedik nap volt egy pihenőnap. Az erdőnek nagyon gazdag állatvilága volt, láttunk szarvast, őzikét, nyulat, mókusokat.
A pihenőnapon voltunk WHISKY túrán, ami azt jelenti, hogy whisky gyárakat látogattunk, aminek a lényege a végén osztott ingyenes kostóló.
Majd elmentünk egy félszigetre ahol delfineket láttunk kiugrálni a tengerből. Hihetetlen élmény volt.
Majd ismét 3 nap futás, fárasztó volt de azt hiszem mindenki élvezte annak ellenére, hogy az eső szinte mindig esett s mocskosan értünk be a célba.
Eredményes versenyzésnek mondhatjuk, hiszen mindenki végigfutotta a 6 napot, s a középmezőnyben végeztünk. Apu ment a legjobbat a kategóriájában 17. helyen végzett a 70-ből. Gratulálunk neki!
A következő napon, vasárnap fókanéző túrára indultunk. A túra abból állt, hogy Fort William kikötőjében felszálltunk egy hajóra, ami elvitt minket egy kis szirthez ahol elvileg vannak fókák, de sajnos nem láttuk őket hiába keringett a hajó a szirt körül percekig. Kicsit csalódva indultunk tovább. Következő úti célunk a lochnessi kastélyvolt.
Monumentális építmény romokban a tó partján. Sajnos Nessit nem láttuk pedig kémleltük nagyon a vizet.
Hétfőn jártunk az Orkney szigeteken, mely Skócia legészakibb pontján található. A szigetre komppal mentünk s ott egy turista busszal jártuk be a szigetet. Kicsit barátságtalannak tűnt a táj, de annál lenyűgözőbb volt a látvány. Elég komor de mégis van benne valami csodás. Fővárosa Kirkwall, melynek nagy kikötője van s Szent Magnus viking szentnek szentelt katedrálisa.
A szigeten nincsenek fák, tiszta kopár az egész terület telis-teli birkákkal s szarvasmarhákkal s ebből adódik, hogy leginkább mezőgazdasággal és állattartással foglalkoznak az itt élő emberek. Persze mindemellett whiskyt is gyártanak. A fő szigeten van két kőkör, melyek hasonlítanak a Stonehenge-re, ezek a Stone of Setter kövek.
Orkney-n norvég vikingek éltek, s csak a 15. században került skót kezekbe. A vikingek jelenlétének sok nyoma maradt.
Keddi napon voltunk hegyet mászni, megmásztuk az 1320 méter magas Cairngorms csúcsot. Az időjárás ott már nagyon zord, s hihetetlen hideg volt a csúcson.
A következő nagy sziget, amelyre egy újabb napot szántunk, a Skye sziget volt. Az odafele vezető úton megnéztük az Elien Donan kastélyt, amely három loch találkozásánál épült.
Majd egy nagy hídon áthajtva jutottunk be a szigetre. Ez a sziget teljesen más, mint Orkney szigete, s az a szép Skóciában, hogy nem találsz két egyforma helyett. A magas hegyektől kezdve minden tájtípus megtalálható.
Megnéztük Dunvegan kastélyát, mely évszázadok óta a híres Macleod klán székhelye.
Körbejártuk a kastély kertjét s lementünk a várhoz tartozó kikötőhöz ahol a parttól nem messze található kis szigetcsoporton lustálkodó fókákat véltünk felfedezni. Persze nekünk sem kellett több, próbáltunk minél közelebb kerülni hozzájuk. Végigsétáltunk a parton ahol lenyűgöző látványt nyújtottak a hatalmas sziklafalak.
Közben láttunk felföldi teheneket. A kisborjakat meg is tudtuk simogatni.
Az utolsó napon elmentünk horgászni a szálláshoz közeli tóhoz. Sikeres horgászat volt, a fiúk fogtak 4 pisztrángot s apu kifogta élete legnagyobb pisztrángját melynek mérete 55-60 cm volt.
Röviden ennyi Skóciáról. Az időjárást még nem említettem, mindig esett s hideg volt, de ennek ellenére csodálatos ország.
Talán egyszer még visszamegyünk….
