Már nagyon rég írtam, ezért gondoltam folytatom. Lassan kialakul a napi rutinunk Borival. Igaz, nappal még 3 óránként eszik s néha éjszaka is, de ma pl. átaludta az éjszakát éjféltől reggel 8-ig. Már nagyon élénk, figyel, gügyög, az első szó amit kimondott aku-aku s ezt ismételgeti ha jó kedve van. Nagyon szereti ha a kezünkbe kapaszkodhat s felhúzhatja magát. Nagy mosollyal jutalmaz meg minket minden egyes felhúzás alkalmával. Sajnos a szoptatás nem megy, így cumisüvegből kap anyatejet.
Átköltözünk egy másik lakásba, ami tágasabb, fényesebb s van kertje is. A hétvégén már ott fogunk aludni, remélem ott is jól fogjuk magunkat érezni. A várostól ez sincs messzebb, sőt talán bemenni a városba gyorsabb, mert nincsenek lámpák útközben. Szóval szívesen látunk bárkit nálunk, mert most már kényelmesebben elférünk.
